A magyar költészet napja

„Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak
gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törődöm vélük
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy
bennetek lakik, az bizonyos”

József Attila

A tavaszi szünet utáni első tanítási napon iskolánkban megemlékeztünk a költészet napjáról. Az idei tanévben a Petőfi verseket övezte nagy érdeklődés, nem véletlenül, hisz a bicentenárium alkalmából a méltán híres költő megérdemelte a „rivaldafényt”.

Az iskola udvarán tartott megemlékezésen a 10/A és 11/A osztályos diákok tolmácsolásában hallhattunk szebbnél szebb költeményeket a magyar irodalomból.

Külön dicséret Viszokai Mária 11/A osztályos tanulónak, aki saját szerzeményét adta elő a műsor végén! Ezúton is köszönjük neki, hogy megosztotta velünk szerzeményét.

„A por felkavarodik nyomban
S egy virág csücsül búsan.
Tudva, hogy lelketlenül mit sem ér,
Az ki életet nem él,
Nem fog látni mást,
Csak egy romokban heverő
Látomást.
S az összedőlt világ…
Tágra nyitja kapuját.”

Viszokai Mária

 

A megemlékezés után „A VELÜNK ÉLŐ PETŐFI” iskolai versmondó versenyen vehettek részt a diákok. Nevezni lehetett bármelyik Petőfi verssel. A technikus osztályokban tanuló vettek részt többségében, de a verselők között volt lelkes Dobbantó-programban tanuló diák is. Színes repertoárral készültek a versenyzők, voltak egyéni és csoportos előadások is. Kiemelkedően szép és megható produkciót hallhattunk Horváth Kira és Papp Kristóf (10/A osztályos tanulók) előadásában, akik Petőfi Sándor Minek nevezzelek? című költeményét adták elő.

Kiállítással is készültünk az ünnepre, mely az iskola aulájában megtekinthető.

„Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”

József Attila