Élménybeszámolók Erdélyből

Történelmi és népművészeti körutazás
Kalotaszeg és a Mezőség tájain

(2019.05.13.-2019.05.16.)

Csoportunk nagy lelkesedéssel indult el Szombathelyről hétfő hajnalban. Az út során-miután átértünk Romániába-megálltunk Nagyváradon, ahol tanáraink vezetésével megismerhettük a várost. A rövid séta során a város nevezetes épületeit tekinthettük meg. Oktatóink részletesen beszámoltak az adott épület vagy szobor történelméről. Olyan történelmi örökségeket láthattunk itt, mint például a Római Katolikus Püspöki Palota, Fekete Sas Palota, Apolló Palota vagy a Szent László szobor együttes.
Mielőtt elfoglaltuk volna szállásunkat, hátra volt még egy állomás. Körösfőn a helyi református lelkész fogadott minket, aki mesélt hagyományaikról, kultúrájukról és a magyar település történelméről.
Szállásunk Mezőmadarason volt, ahol vacsorával fogadtak minket.
Második nap utunkat Marosvásárhelyen kezdtük, ahol egy rövid séta keretében megnéztük a várost, majd ellátogattunk a Kultúrpalotába, ahol idegenvezető segítségével megismertük az épület és a város történelmét. Az épület egyik terme hangversenyteremként üzemel, ahová pár percre betekintést is nyerhettünk. Ezek után sétálva ellátogattunk a Teleki-Bólyai Könyvtárba, ahol egy előadást hallgattunk meg az összegyűjtött könyvekről, és azok történelméről.
Következő helyszín ahova ellátogattunk, az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély volt. A Rhédey család kastélya napjainkban múzeumként üzemel. Itt egy előadás keretében megismerkedtünk a kastély valamint Erdőszentgyörgy történelmével. A sok érdekesség mellett láthattuk Datu Victor festménykiállítását, valamint Magyari Hunor fotó kiállítását, ami a környék templomairól készült. Utunk ezután Szovátára vezetett, ahol megismerkedtünk testvériskolánkkal. Itt az intézmény igazgatója, megismertette velünk az iskolát valamint a diákokkal együtt körbevezetett minket az iskolában. Ellátogattunk Szováta híres tavához, a Medve- tóhoz. A zuhogó eső ellenére a csoport ámulattal nézte a medve formájáról elnevezett tavat. Következő helyszínként Korondra majd Farkaslakára, ahol megnéztük Tamási Áron sírját.
Harmadik nap a csoport Tordára látogatott el, ahol idegenvezetőnk segítségével megismerjük a Tordai-sóbányát. Alapos tájékoztatást kapunk a bányáról és arról, miként hozták felszínre a munkások a sót. Lementünk 13 emeletnyi mélységbe és körbejártuk a bányát. Ezek után idegenvezetőnk vezetésével eljutottunk a Tordai hasadékhoz, ahol a csoport a kicsit sáros talaj ellenére, örömmel próbált átjutni a hasadék egy részén. A nap végére fáradtan, mégis élményekkel tele értünk vissza a szállásra, ahol az ott lakók szívesen hallgatták meg élménybeszámolónkat.
Negyedik nap korán indultunk, és ellátogattunk visszaindulás előtt Kolozsvárra, valamint Válaszútra ahol megtekintettük Kallós Zoltán néprajzi gyűjteményét. A délelőtt folyamán megtekintettük a válaszúti Bánffy kastélyt, valamint a bonchidai Bánffy kastélyt.
Friss élményekkel felszerelkezve indultunk vissza Szombathelyre. A buszút során a diákok lelkesen beszélgettek a látottakról, valamint arról nekik mi tetszett a legjobban nekik az elmúlt négy nap során.

Torma Enikő (10. A osztály)

 

Erdélyben jártunk

A Határtalanul pályázat kerete között kora hajnalban indultunk busszal Erdélybe. Az út nagyon hosszú és fárasztó volt.
Az első megálló egy benzinkúton volt Budapest után. A határon zökkenőmentesen ment minden, így hamar átértünk.
Útközben megálltunk Nagyváradon egy rövid belvárosi sétára és megnéztük a Fekete Sas Palotát, a római katolikus Püspöki palotát és a Szent László szoborcsoportot.
A következő helyszín Körösfő volt, ahol a hagyományokról tartott előadást egy református lelkész.
3 óra utazás után (végre) megérkeztünk a szállásunkra, Mezőmadarasra. Ott nagy nehezen elfoglaltuk a helyünket, kicsomagoltunk és mentünk vacsorázni a szomszéd házba. Az étel nekem túl fűszeres volt, de azért mindent megkóstoltam. Savanyú csorba levest ettünk és a főétel pörkölt, krumplival volt tálalva.
Első éjjel mindenki nagyon keveset tudott aludni az új hely illetve a szobatársak miatt.
A reggeli elfogyasztása után mindenki újult erővel vágott neki az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélynak, ami kulturális céloknak ad otthont.
A következő úti cél a Szováta volt, ahol megismerkedtünk az ottani gyerekek iskolájával és iskola rendszerével.
A vendéglátás után elindultunk a nagy Medve-tó felé. Itt szakadt az eső, így ott nem tartózkodtunk sokat.
A vacsora zöldségleves volt és fasírozott rizzsel. Aznap éjjel mindenki jóllakottan és fáradtan ment aludni.
A harmadik reggel Mezőmadarast és a környéken lévő falvakat ismertük meg.
Déltájban érkeztünk meg a Tordai-sóbányához. Ott körbevezettek minket az alagutakban (nagyon sok lépcsőn lehetett lejutni oda), elmesélték a történetét. Kaptunk egy kis szabadidőt és így csónakázhattam is a sóbánya taván.
Délután a Tordai-hasadéknál túráztunk, ahol gyönyörű volt a kilátás és szép képeket készítettünk. Igaz, hogy esett az eső előtte lévő nap, de így is élvezhető volt, csak egy kicsit sárosak lettünk.
Az utolsó este húsleves volt, rántott hússal, krumplival és káposztasalátával.
Másnap reggel a 6 órai kelés nagyon korán volt, de össze kellett pakolni és reggelizni menni. Mint minden nap, csütörtök is megkaptuk az úti csomagunkat.
Mivel a hazaút nagyon hosszúnak ígérkezett, ezért csak a Kallós Zoltán Alapítvány Néprajzi Múzeumot látogattuk meg, ahol megismerkedtünk az erdélyi és csángó népi kultúra tárgyi világával. Itt berendezett régi szobákat, különböző öltözködési stílusokat és faldíszeket nézhettünk meg.
Hazafelé már az egész csapat nagyon kimerült volt és az utolsó órákat már keservesen bírtuk ülve. Az összes buszon ülő megkönnyebbült, mikor 21 óra 40 perc körül megérkezett a busz oda, ahol négy nappal korábban búcsúzkodtunk a szüleinktől.
Összegezve ezt a négy napot, nekem tetszett a kirándulás, főleg a harmadik napon a sóbánya. Talán az étel volt az, ami picit nem ízlett, de megkóstolható volt. Medvével szerencsére nem találkoztunk, de azért kíváncsi lettem volna egyre.
Másnap nem kellett iskolába menni, így ki tudtuk pihenni fáradalmainkat.
A kirándulás után rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza. Napokig meséltem élményeinket otthon és megnézegettük a fényképeket.

Vámosi Petra (9/A)

Erdélyi kirándulás

Hétfőn 4:45 kor indultunk el a busszal. Egy szűk tizenkét órás út után el is értük első állomásunk. Kiszálltunk a buszból és egy kis falun keresztül meredek utcákon át mentünk fel egy hegytetőn álló templomba, ahol egy helyi bácsi mesélt nekünk a templom történetéről.  A falakon díszes kézzel készített faliszőnyegek lógtak. A plafon sok, viszonylag nagy négyzetre volt osztva és a legtöbbre valamilyen egyedi virágmintát festettek. Látszott, hogy a templom már nagyon régóta nem változott semmit és látszott az is, hogy így akarják megőrizni régi formájában. Ezután az úttól és a sétától kimerülten visszavonszoltuk magunkat a buszba, és már indultunk is a városba. Elindultunk a szállásunk felé és egy körülbelül 4 órás út után oda is értünk. Kimerülten foglaltuk el a szállásunkat. Kipakoltunk, és már készültünk is a vacsorához. Vacsora után volt egy kis időnk beszélgetni, ameddig vártuk, hogy felszabaduljon a fürdő. Zuhanyzás után már pizsamában készülődtünk az alváshoz. Másnap korai kelés után megreggeliztünk, és ismét elindultunk. Aznap ellátogattunk: Szovátába, a Medvetóhoz, a Domonkos Kázmér iskolába, megtekintettük a helyi református templomot. Hazafelé megnéztük Tamási Áron sírját is. Rengeteget utaztunk és el is fáradtunk. A maradék két nap is legalább ennyire gyors és feszített tempójú volt. A maradék időből kiemelném a Tordai-hasadékot, ahol megismerkedtünk az adott természeti jelenség kialakulásához fűződő Szent László mondával. A Tordai-sóbánya is érdekes és szép hely volt.
Összességében egy fárasztó, de érdekes négy napon vagyunk túl, és örülök, hogy elmehettem.

Murai Dániel (9/a)